Régi idők május elsejéje

Kategória: Érdekességek | Cikk Gyors olvasása
MEGOSZTÁS

Régi idők május elsejéje

Május elseje? Munka ünnepe + májusfaállítás + fesztivál-láz. Általában erről szólnak a május elsejével kapcsolatos írások, híradások. Új történet kevés van a nap alatt. Mivel korábban magam is cikkeztem a május elsejéről, szeretnék más húrokat megpendíteni – kicsit elmélázni, visszarévedni a múltba, az én, a mi egykori május elsejéinkre. Tartsatok velem!

Megboldogult fiatalkorom május elsejéiről négy szó jut legelőször eszembe: lufi, torta, család, Coca-Cola. Koromnál fogva vannak emlékeim ezekről a napokról, de hiteles történelmi krónika helyett inkább szubjektív beszámolót kaphattok tőlem. Szerencsére itt van nekünk Laci bácsink, aki kiegészíti számunkra az emlékpalettát.  

Kisgyerekként nagyon élveztem a május elsejei felhajtást.  Együtt volt a család, egy zsák élménnyel gazdagodtunk, jókat ettünk, ittunk, mulattunk. Amerre nézett az ember, mindenhol színes luficsokrok, tömeg, jó hangulat rémlik. A hasamat fogtam Kemény Henrik Vitéz László bábjátékán, szájtátva néztem a gyönyörű népviseletben pörgő-forgó néptáncosokat és kuncogtam a Bergendy extravagáns megjelenésén, kopasz fejtetőjén.

Még a számban érzem az úttörőavatás alkalmával elmajszolt csokitorta ízét; ott ittam először Coca-Colát – nagyon ízlett! Csak később derültem a helyzet ellentmondásán, ahogy belopózott a kapitalista Amerika az úttörőavatásra. Mire feleszméltem, jött páneurópai piknik majd a rendszerváltás, és vele egészen más jellegű és hangulatú fesztiválok.

Mivel itt van a tarsolyunkban ezermesterünk Laci bácsi, kifaggattam, ő hogyan emlékszik a régi május elsejékre. 

Régi idők május elsejéje

Laci bácsi és a munka ünnepe – anno

Az öreg szerint a szocialista érában a majális a kötelező felvonulásról, a közösségről és a buliról szólt. A kolhozok, téeszcsék, gyárak munkásai és az állami általános iskolák tanulói már hetekkel előtte a felvonulás menetét gyakorolták. 

Reggel kiglancolták magunkat, felvették az ünnepit, a gyerekek a kisdobos vagy úttörő egyenruhát – ahogyan én is. A „mi kommunista ifjak” című indulóra beálltak a sorba, és megindult a tömeg – a mikrofonokból folyamatosan harsogtak a mozgalmi indulók. A kiváltságos fiatalok mozgalmi verseket szavaltak a tribünről a pártfunkcionárius nagyemberek beszédei előtt. 

Azok a vállalatok, melyeknek neve elhangzott a megafonból büszkék lehettek magukra, hiszen felülmúlták az 5-10 éves terveket. Repkedtek a „kiváló dolgozó” plecsnik a szaktársak mellkasára, röpködtek a számadatok a 250%-os túlteljesítésekről.  

Nagyobb városokban a felvonuláson hatalmas hungarocell installációk, „világproletárjaiegyesüljetek”, „éljenmájuselseje” transzparensek hömpölyögtek. Hurkapálcika-zászlók a kézben, a komoly, égig érő zászlóerdő sem hibádzott – zászlóvivő Laci bácsi szerint nem lehetett akárki. MKP-teherautók, munkásőrök dobtáras géppisztollyal, Lenin, Sztálin, Rákosi grafikák, fotók mindenütt. 

Falvakban, kistelepüléseken általában szerényebb volt az ünneplés, felcicomázott traktorokban, játékos vetélkedőkben, munkásőrökben, tejjel-mézzel folyó Kánaánban ott sem volt hiány. 

Remek krónikások a filmfelvételek, például egy 1970-ben készült felvétel. Hogy nem sok minden változott az ünnepi stratégiában az évek során, arra jó példa az 1986-os pécsi május elsején készült videó. Mindkét híradás tűpontos képet ad a korszak jellegzetességeiről, még ha csak érintőlegesen is.  De nem hagyhatom ki azt az 1964-es videót sem, ahol Kádár János (2:07-től) is megszólal.

A TV-ben élőben (…) folyt a Felvonulók kérték című műsor. Hadd szerezzek pár kellemetes percet rendezvényszervező munkatársaimnak és a többi kedves olvasónak egy Gálvölgyi paródiával. Erre a vidám párpercre magam is élénken emlékszem, minden évben vetítette a TV – dőltünk a nevetéstől, és ma is mosolygok rajta. 

Május 1. koncentrátum

Virsli, körhinta, céllövölde, sör, kolbász, lángos, vattacukor, kakasos nyalóka, krumplicukor és törökméz meg darazsak. No és persze lufi, lufi, lufi. 

Meg oltári nagy tömegverekedések. Ha túl nagyra nőtt a ramazuri, ugrottak a rendőrök, előkerültek a gumibotok, rendet tettek a „fakabátok” a renitensek között. Pár kmk-s (közveszélyes munkakerülő) lebukott, nekik addig tartott a majális, mentek a fogdába, „kihallgatásra”. A detoxikálókat estére fullra járatták, napokig hordta a szemetet a szél az közterületeken. Szóval csupa izgalom volt az egész – meséli polihisztorunk.

Az utolsó vörös-majálisos felvonulásos történet 1988. május 1-ére datálódik. Ez is Kádár elvtárs fővédnöksége alatt hömpölygött át az országon, de már nem volt ereje. Aztán hamarosan megtörtént a rendszerváltás, és vele egészen más jellegű és hangulatú fesztiválok.

Régi idők május elsejéje

Hogy Laci bácsi, ezermesterünk hogyan készül május elsejére? Nagyon, ugyanis a munka ünnepén mindig dolgozunk. Mióta munkatársak vagyunk, minden évben kapok tőle egy lufit, amit előtte kell felfújnom. Azt mondja, csak azért, hogy lássa, bírom-e még szuflával. Eddig még mindig bírtam. ☺ 

Tedd emlékezetessé és nagyon vidámmá az általad szervezett „szabad” május elsejét! 

 

Vissza

Címkék : érdekességek

Hozzászólások :

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Oszd Meg a Cikket :


Szerző

Kapusi Szabolcs

Szeretném segíteni elhivatott kulturális szervező barátaim munkáját blogommal. Hírek, érdekességek, hasznos információk találhatók itt a rendezvény- és fesztiválszervezés világából. Rendezvényszervező cégemet családi napok, gyermek szabadidős programok, képzések, táborok megszervezésével szokták megbízni. Produkciós vezetőként a Vaga Banda Gólyalábasok, a Hűha Óriásbábos Társulat, az Egyszervolt Mesezenekar és az Aranykapu Bábszínház produkcióinak menedzselésével foglalkozom. Előadóművészként nagy örömmel veszek részt a csapatok előadásaiban, gólyalábas konferansz és bábszínész szerepkörökben.

Kapcsolódó cikkeink: