Farsangi rendezvényeken a szervezők gyakran készülnek kézműves foglalkozásokkal. Ehhez kínál ötletet Török Eszter Mívesháza. Csutka busót készítünk...
Farsang
„Kévánok most minden jót,
Drága jó bort, olcsó sót,
Jó kenyeret, szalonnát,
Melléje meg pogácsát.”
A farsang a víg mulatságok, az adománygyűjtéssel egybekötött alakoskodások ideje. A farsangi hagyománykör kezdő időpontjaként január 6-át, vízkeresztnapját jelölik, utolsó napjaként pedig a húsvét előtti negyvenedik napot, vagyis a nagyböjt kezdetét jelölő húshagyókeddet. A tényleges farsang, a népi gyakorlatban lényegében három napra, a nagyböjtöt megelőző farsangvasárnapra, farsanghétfőre, húshagyókeddre korlátozódik.
Fonókban lassan befejeződik a munka.
Az asszonyok, leányok ilyenkor már mosták a fonalat a hideg, jeges vízben; azután kiterítették a hóra, hogy „fagyon ki, száradjon és fehéredjen.” Sötétedés előtt a fagyott fonalat bevitték a kamrába, reggel újra kitették a hóra. (Mi tagadás, szép is lett az így kezelt fonal!)
Ilyenkor már válogatják a zöldségkertbe való magvakat. Az ügyesebbje ládába, rossz lábosba földet tesz, megvizezi, beleszórja a magokat, hogy időben legyen palántája. Ezzel is sietetti a növény „életbe szökését”. Ahogy lehúzódik a hó, már fogják a kapát, mennek a kertbe, verik szét a fagyott rögöket, megfogják, morzsolják a földet: lehet-e vetni? Mert szép-szép az ünnep, a vidámság, a bolondozás…de a föld már hívja a gazdát, a gazdasszonyt; érzi az illatát, keze munkára mozdul…Már a kertek alatt áll a tavasz.
Búsójárás
A szokás eredete a török időkre vezethető vissza, amikor a mohácsi férfiak ijesztő faálarcokat faragtak maguknak és a Dunán átkelve rátörtek az őket fosztogató török táborára, mire a megrémült horda észvesztve menekült el. Ennek az eseménynek az emlékére öltöznek farsang idején busónak (faálarcos szörnynek) a mohácsi sokácok.
Felvonulásuk alatt kiabálás, kolompolás, óriási fatülök tutulása kísérte az álarcosok menetét. A maskarások két gebével, egy rossz fateknőbe fektetett bábot húzattak, melyet később elégettek a téltemetés jelképeként. A felvonulás másik főalakja a medve volt, amit egy legény alakított kifordított szőrű subában, fején zabzsákkal, derekán szíjjal. Őt egy maskarába öltözött társa táncoltatta. Egyéb szereplők is felvonultak, mint például a didák, vagyis öregnek öltözöttek, akik a tömeg közé keveredve tréfálkoztak, pajzánkodtak, míg bottal el nem kergették őket.
A lakodalmak fő idénye is a farsang időszaka volt. Ennek egyik oka, hogy mágikus kapcsolatot éreztek az emberek az új pár jövője és az ébredő természet között. A nagy evésekkel, dús lakomákkal a természetet is hasonló bőségre akarták bírni.
Egy kis érdekesség☺
Úgy vélték, hogy farsang végén az asszonyok különleges erő birtokába jutnak, és ettől csak akkor tudják őket megfosztani, ha a férfiak lehúzzák az asszonyok cipőjét. Sok helyen a február hónapot az asszonyok havának is nevezték.
Ételeink:
Fánk, Szabógallérleves, Korhelyleves, Kolozsvári rakott káposzta, Baboskáposzta.
„Éljen és virurjon e háznak minden népe,
Maradjon mindenki békességben!”
Forrás:
Guzsalyas
Hon- és népismeret
Pozsony F. 1996:99-130
Lássuk, hogyan készül kukoricacsutkából a Busó!
Amire szükséged lesz:
Testnek:
Díszítéshez:
Elkészítése:
A kukoricacsutka felső vastagabb részére ragasztjuk a ragasztópisztollyal a vékony fakarikát- ez lesz az arca, majd így kialakult váll pontjaihoz a két oldalra, egy-egy kukoricacsutka karikát- ez lesz a testforma.
Megrajzoljuk színesceruzával az ijesztő busó arcot, de lehet nevetős is:) A vállaira ráragasztjuk a különböző csíkokra vágott színes papírokat (ez lehet csíkokra vágott anyag darabok vagy fonalak is).
Mákgubóból vágunk szarvakat, szakállat (ez lehet rafia vagy fonal darabkák is). Ezt ragasztópisztollyal ráragasztjuk. Majd jöhet a torzonborz haj és bajusz rafiából vagy gyapjúból, és kész is van a gonoszűző busónk:)
Jó szórakozást hozzá!