Mikor érték és mikor ciki a playback?

Kategória: Érdekességek | Cikk Gyors olvasása
MEGOSZTÁS

Mikor érték és mikor ciki a playback?

Valóban szükség van rá vagy csak kellék a mikrofon az énekes kezében? Magazintémánk befejező része számos kérdést vet fel a playback-kérdéskörrel kapcsolatban. Nézzük, egyetértesz-e velem? 

Playback vagy nem playback… Még mindig kérdés?

De miért csak mímelik az éneklést? 

Aki ropta már úgy, hogy közben nótázott, biztosan tapasztalta: nehéz szuflával bírni. Ezt illesszük rá egy órás koncertre, ahol a fellépő táncol is... Egyszerre dalolni és táncolni hihetetlen tüdőkapacitást, fizikai állóképességet igényel: nem sok művész van, aki erre képes, képes volt. Bizony, az élet nem áll meg zenei előadás után, majd az énekpróbát követően sem, hiszen vár még az edzőterem… 

via GIPHY

Ezzel nekem nincs is bajom. Közönségként kapok egy plusz színpadi látványt, showt amiért cserébe belemegyek a kompromisszumba.

Van azonban olyan playback-ág, amelyik számomra teljes mértékben elfogadhatatlan.
Milli Vanilli. Megvan? Nincs? Az 1980-as évek végén iszonyú nagy botrány kerekedett abból, hogy két jóképű énekes a Grammy-ig tátogta magát úgy, hogy hang-dublőrrel készült az összes albumuk…

Térjünk vissza a hazai rendezvényszervezés vizeire

Közösségi rendezvények (falunapok, szüreti napok, vásárok), gyermekrendezvények, művelődési házak kulturális eseményeinek gyakran kiemelt programja a koncert, kulcsponti szereplői az énekesek. 

Az előadóművészek is pénzből élnek. Minél híresebb a fellépő, minél színvonalasabb a show, annál többe kerül. Ez sajnos nem jelent mindig valóban értékes produkciót, igényes zenei előadást, hiszen híres (hírhedt…) nevekre gyakran nagyon kíváncsiak az emberek – akkor is, ha a szereplő híján van elvárható minimális zenei alaptudásnak.

Kulturális szervezőként ismernünk kell azokat az embereket, akiknek a rendezvényt szervezzük. Alkalmazkodni kell a közösség igényeihez – nem könnyű, hiszen a település egyik része az operettért van oda, sokan a népzenét kedvelik, van, aki a divatosabb zenei műfajt hajlandó csak hallgatni.

Rendezvényszervezőként kompromisszumot kell kötni. A rendelkezésre álló anyagi forrásokat figyelembe véve érdemes azt művészt választani, aki „megéri a pénzét”, azaz a lehető legnívósabb szolgáltatást nyújtja, és a nagyérdeműnek is tetszik.

Nem mindenhol adottak a feltételek kiépíteni a szükséges hangtechnikai rendszert, és egy komplett zenekar sem tuti, hogy elfér egy kisszínpad talpalatnyi helyén. Aki szereti a közönségét, megtiszteli azzal, hogy bár a zene „szalagról” megy, ő szívét-lelkét beleadva énekel. És ha így, akkor még pár hamis hang is belefér – a publikum érzi, ha szeretik, és meg is hálálja. 

 

Van azonban egy közönségréteg, akiknél kiemelten fontos, mit teszünk le arra a képletes asztalra, hiszen előadóművészként, rendezvényszervezőként talán itt a legnagyobb a felelősségünk. Ők a gyerekek. Számukra mindenképpen legyen valóság a dal! 

Hadd fejezzem be Laci bácsi, a legendás kisvárosi népművelő egyik szívből jövő, plasztikus kritikai megnyilvánulásával: „Tátogott, mint ponty a vödörben, de úgy ugrált, mint Erzsike kölyök vizslája ökörsütéskor.” 

No, halljuk! Kiváncsi vagyok rá, mi a te véleményed? Írd meg alább!

Vissza

Címkék : érdekességek

Hozzászólások :

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Oszd Meg a Cikket :


Szerző

Kapusi Szabolcs

Szeretném segíteni elhivatott kulturális szervező barátaim munkáját blogommal. Hírek, érdekességek, hasznos információk találhatók itt a rendezvény- és fesztiválszervezés világából. Rendezvényszervező cégemet családi napok, gyermek szabadidős programok, képzések, táborok megszervezésével szokták megbízni. Produkciós vezetőként a Vaga Banda Gólyalábasok, a Hűha Óriásbábos Társulat, az Egyszervolt Mesezenekar és az Aranykapu Bábszínház produkcióinak menedzselésével foglalkozom. Előadóművészként nagy örömmel veszek részt a csapatok előadásaiban, gólyalábas konferansz és bábszínész szerepkörökben.

Kapcsolódó cikkeink: