Betiltanák a playbacket?

Kategória: Érdekességek | Cikk Gyors olvasása
MEGOSZTÁS

Betiltanák a playbacket?

Ő talán még élőben énekel... sok önkormányzat már nem támogatja a nem élő zenei fellépők meghívását a saját rendezvényére.

Van mentsége – és ha igen, mi – a rendezvényszervezőnek, ha beengedi a playback-et a fesztiválra? Kétrészes magazintémánk kényes témát boncolgat – vágjunk is bele!

Playback vagy nem playback… Ez itt a kérdés!

Playback pro és kontra

Minden éremnek két oldala van. Ez rendjén is lenne, hiszen két aspektusból vizsgálva adott tényt nem túl megerőltető. Ám minél jobban belemélyedünk az elemzésbe, annál több réteget találunk… 

Nem kell megijedni, eszem ágában sincsen filozófiai értekezésbe kezdeni. ☺ Heti és következő heti témánk apropója a művelődésszervezők, kulturális szervezők állandó dilemmája: playback-kel, vagy nélküle? 

Kezdjük az elején – tátsuk a szánkat!

Nem kérdés, az igazán profi zenei előadások (zenekar és énekes tekintetében is) akkor bírnak maximális értékkel, ha „valóban” jelen vannak – nem csak műtermék a produkció –, a művészek megdolgoznak a tapsért, a tiszteletdíjért. Valódi dob, valódi gitár, valódi vokál, basszus dübörög, szépen dagadnak az énekes nyaki vénái, és lelátni a gyomráig, hiszen nem kell nagyfejű mikrofon eltakarni az esetleges szinkron-bakikat…
A tátogó „énekeseket” egyre több művelődésszervező, kulturális rendezvényszervező rekeszti ki a parádékról. A profi zenekarok zöme is elutasítja az színlelt koncertet, sőt, egyes művészek, például Póka Egon kampányt is indított. Érthető. Mondjam: ocsú és a búza?
A hakni, mint félrevezetés, kezd kimenni a divatból – szerencsére. 

Persze vannak más nézőpontok is… 

Némileg elfogadottabb a fél-blayback, ahol a zenei háttér „késztermék”, felvételről szól, de maga a dalolás élő. Ez érthető, hiszen gyakran gazdasági okok állnak a háttérben: egyszerűen nem áll rendelkezésre olyan bő anyagi forrás, melyből a vigasság „gazdasszonya”, házigazdája egy egész stábot, zenekart tokkal-vonóval, technikai háttérrel meg tudna fizetni. 

De ki kezdte az egészet?

A playback, vagyis „visszajátszás” (angol nyelvterületen lip sync, azaz „zenére tátogás”) születése leginkább az 1960-as évek Amerikájához köthető. Az egyre profibb hangtechnika, hangrögzítés lehetővé tette, hogy a híres zenészek, zenekarok mindig a maximumot nyújtsák hangzás terén, illetve ne kényszerüljenek koncertkörútjaik megszakítására, előadások kihagyására például azért, mert az énekes megbetegedett – „elment” a hangja.

Az 1980-as évektől egyre fontosabbá vált a látvány, a koncertek központi eleme lett a vizuális show – színpadkép, jelmezek, tánc. Sok énekes már csak imitálta az éneklést, cserébe viszont a nézők a zenei élményen kívül (hiszen az előre felvett dallamokba hiba sem csúszhat) egész színházi előadást kaphattak – „minden tökéletes”!
Valóban… Túl szép, hogy igaz legyen.

Hogy mitől olyan nehéz maximálisan megfelelni? Erről a következő részben ejtünk pár szót.

Addig is csemegézzeetek kedvenc playback szinkron baki videógyűjteményemből!

 

Vissza

Címkék : érdekességek

Hozzászólások :

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Oszd Meg a Cikket :


Szerző

Kapusi Szabolcs

Szeretném segíteni elhivatott kulturális szervező barátaim munkáját blogommal. Hírek, érdekességek, hasznos információk találhatók itt a rendezvény- és fesztiválszervezés világából. Rendezvényszervező cégemet családi napok, gyermek szabadidős programok, képzések, táborok megszervezésével szokták megbízni. Produkciós vezetőként a Vaga Banda Gólyalábasok, a Hűha Óriásbábos Társulat, az Egyszervolt Mesezenekar és az Aranykapu Bábszínház produkcióinak menedzselésével foglalkozom. Előadóművészként nagy örömmel veszek részt a csapatok előadásaiban, gólyalábas konferansz és bábszínész szerepkörökben.

Kapcsolódó cikkeink: